amíg otthonában, társa volt a hegyoldalnak,

lágy terülő tüskéje nem áraszt haragot,

gyökerei magától engednek el kavicsot,

mikor földből szakítják fognak ásót, lapátot.

Ezért a napért született hegyen vidéken,

magját veréb elejtette el, s maradt éhen,

Csírájában már álmodott egy szent napról,

mit csak kevés lomb-társa érte meg egykoron,

ha megérték, végén mind a tűzön pattogott

Eleven élete élénkebb lesz, nincs vége,

dézsában lesz a csillogó szemek élménye,

tömör tenyér karcsú ágain, csengő csillogás,

díszes csúcsát felteszik, mint napjára a koronát,

lábánál izgatott gyermekek, a zengő zsibongás.

Ezért a napért született vidéken,

hegyen magját madár ejtette és maradt éhen,

Csírájában már álmodott egy szent napról,

mit csak kevés társa érte meg egykoron,

ha megérték a végén mind tűzön pattogott.

2011 December 16.